Foton fórumestek IX. rész: A vége után - beszélgetés Gerhes Gáborral és Lázár Eszterrel

Az FFS által szervezett fórumest-sorozat célja, hogy fiatal fotósok, illetve minden érdeklődő személyes példákon keresztül megismerkedhessen a kurátor-művész / galerista-művész együttműködések különböző formáival. Moderált beszélgetések keretén belül kérdezünk művész-kurátor és művész-galerista párosokat közös munkájukról, tapasztalataikról és a piaci reprezentációhoz való viszonyulásukról.

Mit jelent művésznek lenni? Mik azok a lépcsőfokok, kudarcok és sikerek, amiket szükséges megtapasztalni a fejlődés érdekében? Milyen perspektívája lehet ma Magyarországon egy tehetséges fiatalnak?
Május 17-én Gerhes Gábor és Lázár Eszter beszélget mentor és mentorált viszonyról, a tanári, művészi és baráti szerepben jelen lévő felelősségről, a magyar művészeti oktatás lehetőségeiről és korlátairól és a művészek felé támasztott elvárásokról.

Gerhes Gábor Munkácsy Mihály-díjas képzőművész, egyetemi oktató. Az MTA Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagja.
2006–2015 között a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Média design szakán, 2010-től a Budapest Metropolitan Egyetem Fotó szakán (BA és MA) óraadó tanár. Tagja a Magyar Fotóművészek Szövetségének, és a MAOE intermédia szakosztályának.
A művészt Magyarországon az acb Galéria képviseli.

Alkotói tevékenységét számos ösztöndíjjal: a Soros Alapítvány, a Művelődési Minisztérium, az Eötvös Alapítvány ösztöndíjával, továbbá a Derkovits-ösztöndíjjal, és egyéb más díjakkal ismerték el. 2004–2005-ban francia Kulturális Minisztérium, alkotói ösztöndíját nyeri a párizsi Recollettes-ba, 2006-ban a Kulturkontakt bécsi ösztöndíját nyeri el.
2014-ben megkapja az AICA (Nemzetközi Műkritikusok Szövetsége) fődíját a Trafó Galériában rendezett Neue Ordnung c. kiállításáért. 2014-ben bekerült a Kreatív magazin a 30 legjobb magyar fotós c. válogatásba. A 2021-ben a Mai Manó – Magyar Fotográfusok Házában megrendezett Der Plan. című egyéni kiállítása a punkt.hu szakmai szavazatai alapján a 2021 év negyedik legjobb kiállítása volt.

1985 óta rendszeresen állítja ki munkáit egyéni és csoportos kiállításokon a legfontosabb hazai kiállítóterekben: Ludwig Múzeumban, a Műcsarnokban, Nemzeti Galériában, Szépművészeti Múzeumban, a Robert CAPA Fotográfiai Központban a debreceni Modemben, Szegeden, Pécsett, Dunaújvárosban, Veszprémben, Székesfehérvárott, Miskolcon és Szombathelyen. Valamint számos jelentős külföldi kiállítóhelyen: Párizsban (Grand Palais, Louvre-Caroussel), Montpellierben (FRAC), Brüsszelben (BOZART), Helsinkiben, Pozsonyban, Varsóban (Palace Ujazdowsky), Bukarestben, Bécsben, Lisszabonban, Londonban (Anthony Reynolds Gallery), Triesztben, Berlinben (Akademie der Künste), Baselban (Art Basel) Taiwanon és az Egyesült Államokban.

Munkáiból a hazai gyűjtemények közül a budapesti Soros Alapítvány, a Kortárs Művészeti Múzeum – Ludwig Múzeum, a Kiscelli Múzeum, a Vintage Galéria, a KOGART Alapítvány, a Magyar Nemzeti Galéria, a Szépművészeti Múzeum, a miskolci Hermann Ottó Múzeum, az Első Magyar Látványtár és a Miskolci Galéria, a dunaújvárosi Modern Művészetért Közalapítvány (ICA), a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeum, a Szombathelyi Képtár, a székesfehérvári Szt. István Király Múzeum és a debreceni MODEM, a veszprémi Művészetek Háza gyűjtemény számára vásároltak. Valamint az Irokéz gyűjteményben és a Somlói-Spengler gyűjteményben, külföldön a svájci H. Ringier gyűjteményben és a Kunsthaus Glarusban, a németországi Stiftung DZ Bank AG – Frankfurt am Main gyűjteményében, valamint számos egyéb magyar és külföldi magángyűjteményekben is őrzik.

LÁZÁR Eszter (Budapest, 1998) 2020-ban végzett fotográfia alapszakon, majd ugyanebben az évben felvételt nyert a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójába, jelenleg a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem média design mesterszakos hallgatója. Alkotói munkájában gyakran foglalkoztatja a valósághoz fűződő ambivalens viszonyunk, a létezés abszurditása és kiszámíthatatlansága. Munkái során olyan jelenségeket köt össze, amelyek kapcsolata az egyes elemeken túlmutató összefüggéseket és jelentéseket tárnak fel. A munkafolyamat számára sokszor a reflektálható és interakcióra képes helyzetteremtés jelenti, mely során a befogadói szerep megváltozik és maga válik résztvevővé a szándéka, avagy tudta nélkül. Célja a szerepkörök összemosása és az alkotási folyamatról alkotott kép tágítása, önmaga számára is.
(szöveg: Capazine)

‍