Az FFS, az MFSZ és a Mai Manó Ház szervezésében 2011. Október 14-15-én zajlott a 2011-es Fotóporta portfólió konzultáció a Ház napfényműtermében. Az esemény négy külföldi konzulensét: Dejan Slugát, Zsazsi Chaillet-t, Katarzyna Majakot és Bill Kouwenhovent kérdeztük a review-n szerzett benyomásaikról.
"A Photon Galéria és a hozzá kapcsolódó fesztivál külföldi művészeinek legnagyobb része magyar, így már meglévő magyar tapasztalattal érkeztem Budapestre. A magyarok Európa ezen részén nagyon erősnek tűnnek, úgyhogy eleve magas szintet vártam a résztvevőktől. Meglepő módon még ennél is magasabb volt a színvonal. A ljubljanai reviewhoz képest egyértelműen nagyobb a volumene, erősebb a mezőny – nem csak mert Magyarország nagyobb lélekszámú, hanem mert itt tettenérhető a fotográfia hagyományainak hatása; a magyar szcéna a fotó minden aspektusában igen erős. Sok intim anyaggal találkoztam a Fotóportán, olyan kutatásokkal, amelyek a családon, barátokon, személyes tereken keresztül utazás- vagy naplószerűen tárnak elénk egy-egy történetet. Legalább 3-4 anyag magját képezte a családi gyökerek kutatása. Ez egy jelentős része volt a látottaknak."
"Izgatottan jöttem Magyarországra, vártam, hogy láthassam, mi is zajlik itt valójában. Szerettem volna megismerni az új generációt, mert ma a fiatal vagy kortárs magyar fotósok külföldön nem nagyon jelennek meg. Hiányzik az a rendszer Magyarországról, ami lehetővé tenné, hogy a fiatalok megmutassák magukat külföldön. Most eszméltem rá, hogy nem sok lehetőségük van itthon dolgozni, bemutatkozni, de sokuk még álmodni sem mer. Több olyan emberrel találkoztam itt, aki nagy lelkesedéssel dolgozik, de amikor megkérdeztem őket a szakmai céljaikról, cserbenhagyottnak tűntek, a megélhetés perspektívája nélkül. Sok szép, következetesen összeállított portfóliót láttam, ami megmutatta készítője különböző arcait. Ez azt bizonyítja, hogy a fotósokban van következetesség és valós potenciál, hogy teljes értékű munkákat készítsenek, ami kész akár külföldi bemutatkozásra is. Sok lelkes amatőr is járt nálam. Összességében nagyon örülök a felfedezésnek, hogy az adott válságos helyzetben Magyarország meg tudja őrizni fotográfiai hagyományait, és hogy létezik egy teljesen új generáció, ami folytatja ezt a hagyományt, és megpróbál fotósként bizonyítani."
"Számomra, aki korábbi tapasztalataiból ismeri valamelyest a magyar fotót, a legfontosabb volt, hogy annyi fiatal alkotóval találkozzak, amennyivel csak lehetséges – olyanokkal is, akiknek még nem volt túl sok megjelnése magazinokban vagy galériákban. Szenzációs lehetőség volt számomra látni negyvenvalahányat a hetven jelentkezőből. A konzultációkon át tudtam adni nemzeközi tapasztalataimat a jelentkezőknek, illetve meghallgattam őket, hogy az itt szerzett ismereteket aztán továbbadjam kollégáimnak. Elég egyértelmű, hogy ma a magyar fotográfia nagyon magas színvonalon van. Egy olyan esemény, mint a Fotóporta kiváló alkalom a fejlődésre. Lehetőséget biztosít a jelentkezőknek, hogy gyakorolják önmaguk bemutatását, azt, hogy hogyan kell beszélni egy kaidóval, galeristával, vagy kurátorral. Számomra egyébként a Fotóporta tele volt meglepetéssel, még annak ellenére is, hogy több tucat fiatal itteni fotós munkáját ismertem már egy magazin magyarokkal foglalkozó számának kiadása kapcsán. Nem csak magazinoknak, hanem fesztiváloknak is dolgozom külföldön, és itt olyan jó munkákat láttam, amelyek bármelyik külföldi eseményen megállnák a helyüket. Az, hogy teljesen ismeretlen fotósok munkáit is láthattam, még ennél is jobbá teszi az élményt. Én magam is sokat tanultam a fiatal magyar fotóról itt. Sőt, láttam éppen feltörekvő archívumok anyagait. Kelet-Európában, ahol a dolgok évekre visszamenőleg rejtve maradnak, felemelő érzés felfedezni idős, vagy már halott fotográfusok munkáit. Örülök, hogy itt lehetek."
"Nagyon kíváncsi voltam, amikor arra gondoltam, hogy ide jövök. Épp nemrég mutattuk be Dezső Tamást és Barakonyi Szabolcsot a Poznan Biennálén, és a közönség nagyon szerette Tamás munkáit. Voltam ott egy tárlatvezetésen, és az emberek szerették. Szóval nagyon szerettem volna még többet látni. Nagyon közel vagyunk egymáshoz, és mégsem ismerjük egymás fotográfiáját, ami nagy kár. A benyomásom – és ez tényleg csak egy zsigeri érzés – az, hogy itt az emberek azt gondolják, hogy Lengyelország előrébb tart fotóban, holott az ittenieknek is nagyon sok lehetőségük van. Én nagyon sokféle anyagot láttam, és az az érzésem, hogy az emberek nem mernek álmodni. Sokaknak elmondtam, hogy álmodni sosem késő, és nem kell Magyarországhoz ragaszkodni, hogy kijuss a piacra. Csak szedd a sátorfádat, gondolkozz inkább globálisan, mint lokálisan. Ha úgy érzed, hogy korlátozottak a lehetőségeid, találsz majd sokat odakint. A nálam megfordult jelentkezők szintje nagyon változatos volt: láttam amatőr munkát, ami nem baj, hiszen ők épp ezen a szinten állnak; és voltak nagyon jó munkák is. Boldog vagyok, mert láttam olyan dolgokat, amire mondhatom, hogy személyesen, a magam számára fedeztem fel őket. A Fotóporta különleges volt számomra, hiszen sok reviewn járok, és a legtöbb helyen nemzetközi jelentkezőket látok, itt pedig szinte csak magyarokat, ami nem túl jellemző a portfólió konzultációkra. Nagyon sokat láttam, és meg kell még emésztenem. Ha belegondolok, van néhány név, akire egyből emlékszem, és ami még fontosabb: emlékszem képekre, mert mély benyomást tettek rám. Sokszor elmész valahová, és nem is emlékszel semmire, mert nem érintett meg. Itt több munka is megtette ezt, és ennek örülök. Köszönöm a meghívást."