Pixelszag
- workshop

‍

A Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója 2012 májusában műhelymunkát hirdetett. A Pixelszag-műhely célja a fotó médiumának átvilágítása volt. Mire való a fotó? Mitől és meddig fotó a fotó? Mitől lesz a fotó műtárgy? Hogyan használja a fotó médiuma az új technikai lehetőségeket? A résztvevők Eperjesi Ágnes képzőművész irányításával dolgoztak. A fotográfiai kérdésfeltevések folyamatos konzultációk kíséretében zajlottak, több hónapon át. 

 
Résztvevők: Bartha Máté, Borsay Márti, Dezső T.Tamás, Fisli Éva, Flohr Zsuzsi, Gellér Judit, Horváth János, Kerekes Katalin, Pers - Kovács Nóra, Mag Krisztina, Martinkó Márk, Rácmolnár Milán, Rapi Mariann, Sárközi Péter, Somogyvári Kata, Sprenc Balázs, Vargha Márk Péter, Zselinsky Miroslav
Együttműködő partner: Magyar Fotóművészek Szövetsége

A Pixelszag projekt összefoglalója (issuu.com)

A kiállított munkák galériája (facebook)

Pixelszag workshop Eperjesi Ágnes oldalán

‍

Eperjesi Ágnes: Pixelszag, katalógus szöveg, 2012 november

A Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója 2012-ben a kiállítás mint prezentációs forma újraértelmezésére tesz kísérletet. Nem a kész munkák és kurátori koncepció között próbál megfelelést találni, hanem műhelymunka jelleggel csoportot épít, gondolkodást generál és az alkotás folyamatát követi végig. Az egyik workshop a 80-as generáció történetét dolgozza fel, a Pixelszag pedig a fotó médiumát teszi vizsgálata tárgyává. 

téma

A fotóhoz, mint a technikai médiumokhoz általában, két oldalról lehet közelíteni: a képkészítés során használt eszközök és a segítségükkel megjelenített kép jelentése, olvasata felől. A kettő mindig is szorosan együtt járt. A technikai médiumok és a fotó-alkalmazások horizontjának kitágulásával azonban, ha a jelentés felől közelítünk egy alkotáshoz, a képkészítés során használt eszközök közötti választási lehetőségeink is megsokasodnak. A műhelymunka során a technikai eszközök lehetőségeiből kiinduló objektív érvrendszert próbáltunk felépíteni, és igyekeztünk megtalálni a jelentést leginkább megerősítő fotográfiai eszközt. A médiumanalitikai műhelymunka során minden képet/képalapú munkát párhuzamosan két szempontból vizsgálunk. Az egyik szempont a munka által felvetett fotográfiai kérdésekről szól, a másik szempont pedig a kép szemantikájáról. A műhelymunka felvetései és a kiállításon szereplő művek egy dologban feltétlenül közösek: a fotót médiumként kezelik, és azt vizsgálják, hogy mire is alkalmas ez a médium.

cím

A szókapcsolat számomra elsősorban a szellemi és az érzékelhető közötti összefonódást jelenti, azaz az elméleti-gondolati-tartalmi és a gyakorlati-tárgyiasult-érzékekkel felfogható dolgok közötti elválaszthatatlan relációt. A pixel virtuálisan létezik, a szag pedig érzéki folyamatokat indít el. De olvasható a szóösszetétel az analóg / digitális kép közötti viszony felől is. Mindenesetre a fotó az a médium, amely talán a leginkább alkalmas az ilyesfajta összefonódás analízisére. 

műhelymunka

A fotográfus esetében a csábítás mindig nagy, hogy adottnak vegye technikai lehetőségeit, és a tartalmat igazítsa hozzájuk. A műhelymunka átértelmezi az alkotói folyamatról élő hagyományos elképzeléseket azzal, hogy arra ösztönzi a fotóval dolgozó fiatal művészeket, hogy olyan kérdésekből faragjanak maguknak témát, melyek indokolttá teszik, hogy fotografikus eszközökkel nyúljanak hozzájuk. A műhelymunka közös megbeszélésekkel kezdődött. A találkozókra olyan témákat vittem, amelyek a fotó mint médium által generált problémákat vetettek fel, egyúttal a fotográfia kortárs jelenségeivel foglalkoztak. A felvetett problémákat egyénileg az általuk adekvátnak tartott fotográfiai eljárás alkalmazásával oldották meg a résztvevők. A közösen körüljárt témák a transzszenzualitás, az önreflexivitás, a virtualitás és az igazságtartalom voltak. Transzszenzualitáson az érzékelés határait, a különböző érzékek közötti átjárást, az érzékeink számára felfoghatatlan fotografikus mennyiséget és minőséget értem. Az önreflexivitás fogalma azt a pozíciót jelöli meg, amelyben egyszerre a médiumon kívül is, belül is találjuk magunkat. A virtualitás témája kapcsán az anyag(szerűség) problémájával foglalkoztunk. Az igazságtartalom blokk többek között a dokumentumfotó megrendezett fotóvá válását, a fotó és emlékezet, a fotó és bizonyíték kapcsolatát, a fotó felhasználási területeit érintette.

konzultációk

A nyár folyamán intenzív konzultációs munka folyt: az erre a célra létrehozott, zárt facebook csoportban, négyszemközti levelezések során, és személyes találkozókon. 

kiállítás

A műhelymunka vezetőjeként és egyben a kiállítás kurátoraként olyan fotókiállítást képzeltem el, amely nem válik a fotókon megjelenített (elsődleges) tartalmak foglyává és nem is hagyományos értelemben vett tematikus tárlat. A kísérleti forma kifejezetten erre irányul. A kiállítás nyitott, az alkotók kérdéseit és válaszait egyaránt bemutatja. Arra vagyunk kíváncsiak, hogy találunk-e a fotográfiában közös pontot, ami elég jó rálátást biztosít a médiumra.

Fotó © Martinkó Márk (a City Noise sorozatból)