Kiállító művészek: Bartha Máté, Csepeli-Knorr Miklós, Ember Sári, Erdész Ádám, Erdős Gábor, Farkas Alíz, Halász Gabi, Hartyányi Norbert, Kapolka Gábor, Kasza Gábor, Lévai Gábor, Major Lajos, Mátray Péter, Mucsy Szilvi, Nánási László, Pók István, Raffay Réka, Simonyi Balázs, Stefler Márton, Telek Balázs, Varga Gábor Ákos, Vargha Márk Péter
Kurátor: Baki Péter
"A stúdiósok esetenként megkérdőjelezik a fotográfia funkciójára, kifejezési módjaira vonatkozó régebbi ismereteket,… – bocsánat, álljunk meg egy pillanatra, ez a fél mondat olyan ismerős. Igen, bizony, én írtam huszonhárom évvel ezelőtt az akkori stúdiótagok fotókönyvében. Akkor semmi sem változott azóta? De igen, vannak lényegi újdonságok. 1977 és 1984 között, amikor az antológia képei készültek, még nem volt felsőfokú fotográfusképzés Magyarországon. A főként főiskola-pótlék volt. A most kiállító stúdiósok közül az egyik fotóriporter és képszerkesztő szakon közel áll főiskolai tanulmányai befejezéséhez (most Norvégiában jár vendégszemeszterre). Más már mester szinten diplomázott, s aztán Athénban folytatott szakmai tanulmányokat. Mégolyan is akad, aki felsőfokon tanít leendő szakembereket (ő pillanatnyilag éppen Mexikóban gyűjt szakmai tapasztalatokat). Többek között ennyit változott a világ, s benne a hazai fotókultúra az utóbbi jó két évtizedben. Módosult a fotográfus-stúdió szerepe; elsődlegesen önképző- és alkotóműhellyé lépett elő. A most harminc éves intézmény a közelmúltban túljutott egy belső személyi/szervezeti válságon is – remélhetőleg a múlt idő használata ezúttal indokolt –, és fő funkcióját tekintve felzárkózik a többi művészeti ág hasonló szervezeteihez. Végre ezt is megértük – a fotográfia magyarországi intézményrendszere, ha lassan és késve is, de kiteljesedőben van.
A stúdiósok esetenként megkérdőjelezik… – nos, ez a mostaniakra is igaz. Némelyikük nagyon is határozottan, már kialakult, saját vizuális világfelfogás birtokában teszi ezt. Jó látni azt is, hogy a kiállítók legtöbbje perfekt módon kezeli a fényképi megjelenítés eszközeit – és többnyire profikhoz méltóan adja meg képei technikai adatait (ez utóbbi akkor is fontos, ha beszámítjuk, hogy e mögött mentori késztetés van, mert a megszerzett képesség később is megmarad). Hogy akadnak, akik még keresgélik, mihez is kezdjenek az eszköz-ismeretükkel, milyen célokat tűzzenek ki önmaguk kifejezésében? Ez igaz. Talán az is a fotográfia specifikuma, hogy a „szaknyelv” elsajátítása itt megelőzheti a mélyebb meditációt. Többnyire nem könnyű eljutni a „mi dolgom nekem a világban” kérdés feltételéhez, s főként a válaszadáshoz. Ha körülnézünk a fényképezés mindennapjaiban, jól észlelhető e kérdezés és különösen a felelet-nyújtás fájdalmas hiánya. Pedig, ha ezeken sikerül túljutni... Fiatal fotográfusokról lévén szó, velük szemben indokolt türelmesnek lennünk. Ugyanakkor nekik érdemes végiggondolni, hogy a tudatos válasz igen fontos feltétele a karakteres életműnek.
Úgy tűnik, hogy a kiállítók a fényképezés technikáját alaposabban ismerik, mint annak múltját. A nézőben ezért időnként felötlik egy-egy régebben keletkezett kép emléke, aminek oka nagy valószínűséggel nem az utánzási szándék, hanem csak a tájékozatlanság, akár tematikai, akár formanyelvi téren. – Ennyi kritikai elem talán belefér a katalógus előszó műfajába is.
A kiállításon találkozunk indokoltan színekben megfogalmazott munkákkal. Felbukkan a régi-régi fényképezési konvenció „megcsavarásának” képessége. Föllelhető a groteszk iránti érzékenység. A fekete-fehér képek némelyike a tónuskezelés magabiztosságával tűnik ki. Látunk jó sorozatépítési készséget. S meg-megesik a csábítás: ez az én szuverén fotográfiai világom, néző, lépj be, add át magadat a hatásnak. És mi örömmel engedünk e hívásnak."
Albertini Béla
Megnyitó: 2007. november 8. 18:53
Megnyitja: Stalter György
Cím: Kolta Galéria, 1053 Budapest, Ferenciek tere 7-8. III. lépcsőház, II. emelet
A kiállítás anyagából katalógus is készült "18:53" címmel.
Szerkesztette: Major Lajos
Előszó: Albertíni Béla
Támogatók: NKA, Magyar Fotográfiai Múzeum, Demax Művek Kft.
Meghívó
